Pénteken ismét városfelfedező betondzsungel túrába kezdtünk. Utunkat a városközpontban kezdtük, ahol kis piaci negyed után egy utcába (Waterloo) sodródtunk. Itt 100 méteren belül láthattunk buddhista, hindu és keresztény templomot. 
A kínaiakra jellemző módon (semmiképpen nem általánosítani szeretnék) többen lerótták kegyeletüket nem egy helyen. Ezt már tapasztaltam régebben is a "mainland" Kínában; egy-egy ember próbál minél több istenséggel jóban lenni. 12 körül kezdtünk megéhezni, és mivel Kálmánnal, a szintén Darmasiswas magyar sráccal is a közeli Little Indiaban beszéltünk meg találkozót, arra fele orientálódtunk. Az igazi hindusztáni körülményekhez képest itt inkább szingapúri tisztaság és a tipikus india-illat, valamint éttermek tömkelege fogadja a látogatót. Zsófi tapas bárja érdekesen hatott a tamil közösség bázisának számító negyedben, mi mégis egy helyi kifőzdét választottunk ebédünk elfogyasztása színhelyéül. Zsóka és én is thalit rendeltünk, ő csirkéset én vegetáriánust. Erről a "menüről" nem sok szót fogok ejteni inkább beszéljen róla a kép:
Nagy banánlevélre tálalt szószok, egy kupac rizs, chapati (indiai kenyérféleség), zöldségek. Természetesen kézzel illik fogyasztani. Mire befejeztük kítűnő ebédünket, Kálmán is befogott és együtt indultunk útnak Little India-ból Clark Quay felé. Itt megelégedésemre belefutottunk az egyik helyi sörfőzdébe és amíg én bent a sörlapot böngésztem, a többiek hamar barátokra leltek a folyóparton. Egy arab szakos srác István és nagynénje személyében belefutottunk a számomra már kötelező magyarokba! :D Leültünk egy sörre, majd a nap többi részét úgy este 7-ig, együtt töltöttük. Meglátogattuk Szingapúr jelképét a Merlion-t mely egy haltestű oroszlánfejű vízköpő. Az egész délutánt végig beszélgettük.
Másnap a tündéri szállásadóinkkal mentünk kirándulni a Szingapúr közepén elhelyezkedő parkba. Egy hatalmas tó található a közepén és számos túraútvonal, futó-ösvény keresztezi a néhol dzsungelbe, néhol barátságos parti sétányba torkolló zöldövezetet. Mi az egyik lightosabb utat választottuk és nem kellett csalódnunk. Egy jó fél órás víz melletti barangolás után egy csapat majomba futottunk bele, akik kifejezetten barátságosak és érdeklődőek voltak. Fotó, fotó és fotó. Hiába, nem mindenhol oszthatja meg az ember a padot 3 makákóval.
Sétáltunk a tóparton még egy keveset, majd hallgatva a természet figyelmeztető jeleire (el kezdett dörögni az ég de kegyetlenül) visszafordultunk a kiindulási helyünk felé. Az ebédet egy biokertészet éttermében töltöttük, ami ha jól tudom a szingapúri zsinorlabdázás egy ikonjának a tulajdona. A finom kaja után körülnéztünk a kertben is, ami néhol inkább ültetvényre hasonlított. Minden létező trópusi gyümölcs megtalálható volt a különböző szellemes nevekről elnevezett utcákkal átszőtt területen. Láttunk dobverő fát, jackfruit fát, végre megtudtunk mi fán terem a mangosteen, vagy éppen az avokádó. 3 féle cukornádat és töménytelen mennyiségű banánt vettünk szemügyre.
Hazafelé még tiszteletünket tettük a kínai temetőbe, mely hihetetlen látványt nyújtott a zsúfolt, kis parcelláival és síremlékeivel. Rögtön mellette találtuk a muszlim sírkertet, mely már inkább a keresztényhez volt közelebb.
Nagyon szép napot töltöttünk a világ, állítom, legbarátságosabb és legkedvesebb szingapúri házaspárjával.
