HTML

Zsóka és Gábor Indonéziában

Egy ösztöndíj keretében lehetőséget kaptunk arra, hogy fél évet Indonéziában tölthessünk. A blog a kezdetektől a zűrzavaros ázsiai kalandokon át a hazaérkezésig szól.

Friss topikok

Címkék

Togean-szigetek, Paradicsom a Földön-III. rész: Az első nap a szigeten

2011.10.30. 12:33 charcarias

3 hasonló hajó vár ránk Ampana közvetlen közelében lévő Labuhan falucska kikötőjében, melyek ugyanazon célállomás felé tartanak. A Togean-szigetek becserkészésének 2 módja van: vagy északról Gorontalo városból keres az ember menetrendszeri vagy charter hajót, vagy ahogy mi is tettük délről, Ampanából közelítjük meg. Utóbbi opcióban is 2 féle lehetőséget találunk. Vagy a hét 3 napján Ampana nagy kikötőjéből induló, Gorontalo felé tartó "komppal" megy az ember és kiugrik valamelyik szigetnél, vagy a vasárnaponként Labuhanból startoló csónakokra fizet be. Ez az utóbbi választás az jelenti, hogy az ember a legközelebbi falucskába érkezik, mely Batudaka sziget dél-nyugati részén helyezkedik el és a  Bomba nevet viseli.

A Makaóban megtapasztalt bársonyszőnyeges felszállással távoli ismeretségben lévő fapallós "bórding" próbára tette az egyensúlyérzékünket, de vízbe nem estünk. Kényelembe helyeztük magunkat a fedélzeten és vártuk, hogy felbőgjön a motor. Pár helyi társaságában osztoztunk a pont elég tágas utastéren, akik bombai lakosok voltak és valami hivatalos ügy miatt voltak a szárazföldön. Szerencsénk volt a hajóval, mert a másik két ladik sokkal nagyobb népsűrűséggel bírt. Fél óra kellett, hogy elhagyjuk a védelmet nyújtó ampanai öblöt és a nagy kékség végeláthatatlan messzesége felé sodródjunk. A 2 órás úton végig vizslattam a vizet, hátha feltűnik egy csapat delfin, vagy valami nagyobb tengeri állat, de be kellett érjük a félelmetes hosszú repülésekre képes repülőhalak akrobatikájával. Először láttunk ilyesmit, úgyhogy így is nagyon rácsodálkoztunk az először Zsóka által madárnak titulált kis állatokra. A Lonely Planet írt egy szálláshelyről, mely igazából a legolcsóbb opció volt a térségben, de a legjobb lehetőségekkel is kecsegtetett: egy helyi bajo család által üzemeltetett saját kis sziget!!!, melyen 2-3 személyes kunyhók vannak és az odaérkező vándor napi 4x élelmet is kap, melyet a család hoz frissen Bombából minden alkalommal hajóval. Igen izgatottakká váltunk mikor a horizonton feltűnt a part és alig vártuk, hogy kiszálljunk. A hajó ráadásul nem is Bombában rakott le minket, hanem a kedvünkért megállt a nagyjából Bombától 2 km-re lévő aprócska bungalow-szigeten. Kb 10 fős helyi erőkből álló fogadóbizottság vár ránk a stégen integetve, széles mosollyal a szájukon. Ekkor már érezzük, hogy nem a makassari "hello Mister" életérzésben lesz részünk a pár nap alatt. Kisegítenek minket a hajóból, majd a főépülethez kísérnek minket, ami egy szikla tetejére ácsolt faház. Itt ér bennünket az első, de szerencsére egyben utolsó negatívum: nagyjából 8 turistának látszó homo sapiens vigyorog az ebédje mellől. Természetesen semmi bajunk a hasonszőrű utazókkal, sőt, de ott a világ végén nem erre számítottunk. Ismael a főnök hamar megnyugtat minket, ne aggódjunk, másnap a fele elmegy. Megegyezünk az árban, az egyik homokos pálmafás tengerpartra néző vityillót vesszük ki és az útikönyv is igazat írt, napi 4 kaja! A falon találunk egy programismertetőt, melyen sorakoznak a snorkerling (ennek nem tudok magyar megfelelőt, ABC-nek hívja a szakzsargon; felszínen való palack nélküli "búvárkodást" jelent) helyek. Fele helyszín ingyenes, másik részük 25.000 per kopf. Elfoglaljuk kis kunyhónkat, majd rögtön csatlakozunk az ebédelő társasághoz. A csoport tagjai: 1 finn backpackinges, egy ausztrál-angol pár, egy svájci idősebb pár, egy fiatal, német pár, egy dél-afrikai harcos és egy francia srác. Váltunk pár szót velük, ellátnak minket információkkal a merülőhelyeket illetően, de a francia srác szerint maga a sziget körüli zátony is rengeteg érdekességgel kecsegtet, ő látott már ördögráját is néhány méterre a bungalóktól. A svejciek szintén aznap érkeztek csakúgy mint mi, de ők a Togean északabbi részéről. Nekik ez az utolsó állomásuk. Megbeszéljük velük és a főnökkel, hogy akkor délután kihajóznánk egy közelebbi helyre snorkerlingezni. Póló, naptej búvármaszk és 4-kor indul a banda. Az üzemeltető család egyik 30 körüli tagja a hajóskapitányunk. Kedves mosolya végigkíséri az egész ottlétünket. Elképesztő mennyire más emberek lakják a szigeteket mint a szárazföldet. 25 perc hajóút után érkezünk meg a zátonyhoz, a kidobó ponthoz. Zsókának ez az első ilyesfajta élménye, úgyhogy kis ismertető után (semmit nem megfogni csak nézni) beleereszkedünk a habokba. Varázslatos színpompa, milliónyi színes zátonyhal, korallok. Zsóka nem sokáig bírja, bevallása szerint kicsit tartott a koralloktól és visszament a hajóra. Mi a helvétekkel egy fél órán át körözünk a zátony felett. Sok makró élőlényt nem látunk. Én találkozom egy tüskés rájával, egy csapat "humphead papagájhallal" (http://en.wikipedia.org/wiki/Green_humphead_parrotfish) és egy gömbhallal (http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6mbhalf%C3%A9l%C3%A9k). Uzsonnára térünk vissza a szigetünkre. Ez mindig valamiféle helyi sütemény vagy édesség. Utána én még úszom egyet a sziget körül, de semmi extrát nem látok leszámítva egy kisebb (70 cm) barrakúdát (http://en.wikipedia.org/wiki/Barracuda).

7 órakor tálalják a vacsorát. A kunyhónktól a sziklán lévő főépületig, ahol minden étkezés zajlik, a rákoktól hemzsegő fövenyen vezet az utunk, melyet az apró kókuszpálmák szegélyeznek. Vicces ahogy esténként a dagály miatt egy pár métert gázolnunk kell a tengerbe, hogy elérjük a "fősziklát". Vacsorára természetesen rizst kapunk, friss hallal, helyi zöldségekkel. A kaja bőséges és változatos. Örülünk. Beszélgetünk a többi utazóval, tapasztalatokat cserélünk. A németeket és az ausztrál csajt makaóra oktatjuk, mely egy fél órás magyar kártya ismertetővel kezdődik.:) A hosszú nap után viszonylag korán térünk nyugovóra a moszkítóhálóval körülvett trópusi ágyunkba. Fogmosás az aranyhomokos tengerparton, majd lekapcsolják a generátort és a teljes sötétség morajában álmodunk bele az óceánba....

 

 

 

a recepció

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

7. számú lakosztály

 

 

 

 

 

 

 

 

beach

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsfalok.blog.hu/api/trackback/id/tr1003340008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása