HTML

Zsóka és Gábor Indonéziában

Egy ösztöndíj keretében lehetőséget kaptunk arra, hogy fél évet Indonéziában tölthessünk. A blog a kezdetektől a zűrzavaros ázsiai kalandokon át a hazaérkezésig szól.

Friss topikok

Címkék

Makassari hétköznapok 2: a nagy lakáskeresés

2011.10.10. 12:02 zsoka0210

A városba érkezésünket követő első napon az ösztöndíjas csoport találkozót szervezett a kollégium melletti KFC-ben, ahol ismertettük az ideális szállásról szóló elképzeléseinket a mentorunknak, Wildhamnak. Ezek között szerepelt: légkondi, WIFI, meleg víz és legalább 2-3 szoba (kezdetben a két lengyel lánnyal közösen akartunk kivenni egy különálló házat, ez volt az alapelképzelés) fejenként 500.000 rúpiáért (kb. 11.000 Ft). Eltelt pár nap, és kiderült, hogy nem olyan egyszerű teljesíteni az elvárásainkat. A két lengyel lány végül úgy döntött, hogy a kollégiumban maradnak. Az ottani állapotok nem olyan rosszak, egy két fős szoba indonéz fürdőszobával, mindössze 200.000 rúpia (kb. 4500 Ft). Mint már előbb említettem ez az opció részünkről ki volt zárva, mivel nem lehetnénk egy szobában, így szépen magunkra maradtunk. Először elég rosszul esett a dolog, mivel fejenként 500.000-ért ki tudtunk volna venni négyen egy kétszobás házat, nappalival, konyhával, normális fürdővel és hűtőszekrénnyel – az utóbbi három dolog nem képezi itt egy ház alapfelszereltségének részét. Így a következő cél az volt, hogy minél kevesebb pénzért találjunk magunknak egy szobát. Kiderült, hogy városban számos olyan bérház található, ahol külön bejáratú szobákat lehet kivenni. Ezek egy szobából és egy fürdőszobából állnak. Az árak egy és két millió rúpia között mozognak (30-40.000 Ft). Az olcsóbbak a következőkből állnak: 1 db szoba ággyal vagy matraccal (talán 2 párnával), kis szekrény és 1 db indonéz fürdőszoba, ehhez jönnek hozzá a különböző állatkák, hangyabolyok és éjszaka aktív csótányok (a finn lány egyedül bérel egy ilyen szobát, hajnalban általában a bogárkák cirógatására ébred).

Miután volt hasonlítási alapunk és már eléggé belefáradtunk az egy hétig folyamatosan tartó keresésbe, kivettünk egy viszonylag drága szobát (1.500.000-ért) a belvárosban. Legnagyobb előnye, hogy a városközpontban található, így a tömegközlekedést nem kell igénybe venni, ráadásul van légkondi (amitől jelenleg beteg vagyok, de majd elmúlik J), WIFI (amit az én gépem a harmadik emeleten nem észlel, de a földszinten aránylag jól működik) és van angol WC és zuhanyozni is lehet – természetesen hideg vízzel. Uh és majdnem elfelejtettem: kábel tv ausztrál HBO-val :D. Úgyhogy egyelőre befizettük az egyhavi bért, és majd még meglátjuk, hogy meddig maradunk itt. A szobát kiegészítettük egy vízforralóval és két takaróval. Ez már valami, de mégis kevés.

 

Ami azt illeti, kiderült, hogy itt az élet akkor olcsó, hogy ugyanazt az életmódot éljük, amit itt az átlagemberek. Ez vonatkozik a lakásra, az étkezésre, mosásra, mindenre. A háztartások többségében nincs mosógép, viszont minden utcában van legalább egy mosoda, ahol két nap alatt kimossák a ruhákat. Lehet kézi és gépi mosást is kérni. Ezért drága az élet. Kiveszek egy szobát, ahol nincs semmi. Ebből az következik, hogy nem tudok otthon főzni, nem tudok mosni, így ezek mind pluszköltségek. Az étkezés se egyszerű. Az átlag emberek egész nap rizst vagy tésztát esznek csirkével. Ha mi vmi mást szeretnénk, megkaphatjuk, mivel a szupermarketben bármit meg lehet venni. Csak egy bökkenő van, hogy a rizsen és a tésztán kívül itt szinte minden luxuscikknek számít. A vagyonos emberek vásárolnak olyan dolgokat, amiket Magyarországon a átlag is meg tudnak vásárolni (pl. kenyér, tej, sajt, szalámi). Az alkohol pedig szinte teljesen tabu dolog. Az iszlám tiltja az alkoholfogyasztást, és mivel a kormány muszlim, így óriási adót vetnek ki az alkoholra. A boltban lehet kapni 3-4%-os italokat, sört és gyümölcsös vodkát, de a legrosszabb sör ára is 800 Ft. Találtunk egy nagyobb boltot, ahol a raktárban tömény szeszeket árusítanak, de mint kiderült, ezek ára megfizethetetlen, szinte mintha arannyal kereskednének. A helyi italok olcsóbbak, de az import borok, vodkák és stb. ára olyan magas, hogy már elgondolkodtunk rajta, hogy otthonról küldetünk valamit. Tanulság: ha Indonéziába jössz, az ide vezető út alatt ne osztogasd el az otthonról hozott házi pálinkát! Legyen ez a végszó mára, szép napot mindenkinek! 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsfalok.blog.hu/api/trackback/id/tr173291511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.