HTML

Zsóka és Gábor Indonéziában

Egy ösztöndíj keretében lehetőséget kaptunk arra, hogy fél évet Indonéziában tölthessünk. A blog a kezdetektől a zűrzavaros ázsiai kalandokon át a hazaérkezésig szól.

Friss topikok

Címkék

Iskolalátogatás, avagy bahasa inggris buleh módra

2011.11.27. 10:15 charcarias

 Nagyjából 1 hete meghívást kaptunk egy helyi középiskolába, ahol az egyetemen dolgozó egyik srác tanít, elmondása szerint angolt. Eddigi tapasztalataink alapján az indonéz legények és leányok szavai nem feltétlen felelnek meg mindig a valóságnak. Itt mindenki teljesen más világban él és valószínűleg az inerciarendszerek mássága okozza sokszor a félreértést. :) (hajj, de jóhiszemű vagyok) Szóban forgó alanyunk, akinek nevében sem vagyunk teljesen meggyőződve (elviekben Daeng Sua a becsületes neve, de ő Saprolnak hívatja magát), szombat 1-re invitált minket a Nasional Senior High Sekolah 2. osztályának angol órájára.  Kíváncsiak voltunk mi és hogyan fog történni és igazából eléggé érdekelt is minket, hogy milyen egy suli belülről. Meghívónk arra kért minket, hogy próbáljuk ösztönözni a tanulókat az angol nyelv tanulására és persze beszélgessünk velük.

 Rendes "tanárokhoz" méltóan egy 20 perccel 1 előtt megérkezünk a tanintézményhez, ahova 2 percre rá ő is berobog az elengedhetetlen köbcentiken. Saprol egy totál normális, kedves bugis srác, aki az egyetem angol tanszékén dolgozik mint adminisztrátor és ugyanakkor végzős hallgatója is annak. Halkan súgom meg, hogy ezen diplomaosztás előtt álló egyetemisták nagy százalékban nem mennének át egy alapfokú nyelvvizsga szóbelijén. Néha alanyunknak is gondot okoz a folyamatos jelenidő használata. Természetesen nem tisztünk kritizálni senkinek a nyelvtudását, de egy ötödéves angol szakostól kicsit többet várna az ember. Betoppanunk az aulába, ahol találkozunk Saprol 2 ismerősével, akik szintén segédkeznek az angol tanításban. Kis csevej és bemutatkozás után eleresztenek egy "menjünk az igazgató úr szobájába, fogad minket"-et. Nah, mondom itt rögtön fel is vesznek minket 40 órába cafeteriával. Tiszta igazgatóbácsi küllemű úriember fogad minket a megszokott irodai öltözékben, ami Indonéziában batik. (http://en.wikipedia.org/wiki/Batik) Elcsevegünk az irodában egy jó 20 percet. Megtudjuk, hogy 12 osztályos rendszer van, az első 6 év az "elementary" (általános), következő 3 a junior highschool (alsó tagozat), míg az utolsó 3 év a "senior highschool", aminek mi a 2. osztályába teszünk látogatást. Megkínálnak minket jóféle jázminteával, majd becsengetnek és elindulunk az iskola büszkesége felé, a nyelvi laborba!

 A "misterezés" egyre biztosabb, hogy genetikailag kódolt indonéz jellegzetesség. A suli folyosóján végighaladva a kisebb nebulók sem restek felhíni magukra a figyelmünket: hello mister, hi missis! Megszoktuk... A teremben, azaz inkább nyelvi laborban, mely bármelyik európai középiskolában megállná a helyét közel negyven 16 éves forma iskolás parádézik. Köszöntenek minket a tanárnő ösztönzésére, majd mindenki leül a helyére és kezdődjék az óra. Itt tudjuk meg, hogy igazából ez egy teljesen rendhagyó angol óra lesz, amit teljes egészében mi fogunk tartani, azaz leginkább rólunk fog szólni. Röviden bemutatkozunk Zsókával, majd a tanárnő elmondja a gyerekeknek, hogy most kérdezhetnek tőlünk angolul. Itt elhangzik pár kérdés Magyarország gasztronómiájáról, makassari élményeinkről és arról is hogy mi a fészkes fenét keresünk mi mégis itt a világ végén. A srácok aranyosak, kedvesek, nem állnak hadilábon a nyelvvel sem, de azért Rigó utcára még nem küldeném őket. A kérdések után próbáljuk átvenni Zsókával az irányítást és most mi kérdezünk. 1.: "Ki tud mondani olyan országot ahol angolul beszélnek az emberek?" Síri csönd. 3 perc kínos hallgatás után összenézünk Zsókával, majd próbálom menteni a helyzetet. "Nah akkor figyelj! Nyúzéland??? Emeld fel a kezed ha angolul beszélnek" Ez kicsit segített rajtuk és kórusban kiabáltak vagy yess-t vagy no-t. Új-zélandot viszonylag jól eltalálták, Japánnal sem volt gond. Anglia jól szerepelt, csakúgy mint USA vagy Ausztrália. Magyarország és "DZSÖRMENI" már kicsit megosztotta a társaságot. Ausztriánál meg nem nagyon tudták mi van... Gondolhatták mi a francért kérdezem megint uagynazt az országot!? Ha-ha. Az EU és Magyarország kapcsolatáról is próbáltunk egy pár szót ejteni, de ott megakadt a próbálkozás, hogy mi is az az Európai Unió. Nem nagyon akartunk rögtönzött történelemórát tartani angolul, hát megállapodtunk egy "olyan mint az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége), csak európai"-ban. Erre a tanárnő biggyesztett egy mosolyt. Halovány fogalma nem volt az EU-ról mint olyanról neki sem. Sportra és zenére tereltük a szót.  Hisztiánó   Ronaldo itt is ügyeletes sztár, Justin Biber pedig messze üti a Coldplayt népszerűségben. Az Arsenalt jobban kedvelik mint a Dortmundot (grrrrrrrrrrr), és a orvosnak tanulni kizárólag a pénzes indonézek kiváltsága. Ezt szomorú volt hallani. Az óra végére 2 perces monológban kifejtettük miért is jó angolul tudni és tanulni, majd manuálisan begyűjtöttük a sok-sok facebook request-et. Nem és nem adjuk ki sem a telefonszámunkat, sem a teljes nevünket, mert nagyon megjárjuk. :) Mi gyűjtöttük be a neveket és megígértük, mi majd bejelöljük őket. Jelentem ez már kész is, egy teljesen új profil alatt, mely Zsoka Gabor Makassar névre hallgat. Sok szeretettel várunk minden friend requestet, kommunikáció csak indonézül! ;)

 Óra után egyesével búcsúztak a gyerekek, és indonéz élményeink 2 legbizarrabbját is átéltem. Itt szokás, hogy kézfogásnál a tanuló a tanár a kezét a homlokához emeli, mintegy tiszteletadásképpen. Láttuk már egyetemen sokszor ezt a számunkra elég szokatlan szokást, de hogy ez velem is megtörténjen... két srác is eszközölte a dolgot, majd miután igen kellemetlenül éreztem magam, próbáltam csak a kézszorításra redukálni a dolgot, ami sikerült is. A tanárnőnek végighomlokozták a kacsóját. A 2. pedig, hogy miután a gyerekek elhagyták a tantermet kaptam egy csúsztatott fehér borítékot, melyet elfogadtam. Gyorsan esett a tantusz, ezért fel is bontottam, majd meglátva benne a kéklő ötvenezrest, gyorsan vissza is nyújtottam azt gazdájának. Elmagyaráztuk neki, hogy mi miért is jöttünk ide az iskolába és még fogunk is visszajönni. Nagyon gazdag élmény gyerekekkel, fiatal elmékkel találkozni, főleg ha ők annyira mások mint mi. Kétségtelen, óriási szakadék van kettőnk társadalma és világhoz való nézetei közt, de az ilyen események és alkalmak talán kicsit segítenek bepillantást nyerni egymáséba és megértetni azt, mennyire de mennyire másképp is lehet élni ugyanazt az életet.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsfalok.blog.hu/api/trackback/id/tr703414723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása