HTML

Zsóka és Gábor Indonéziában

Egy ösztöndíj keretében lehetőséget kaptunk arra, hogy fél évet Indonéziában tölthessünk. A blog a kezdetektől a zűrzavaros ázsiai kalandokon át a hazaérkezésig szól.

Friss topikok

Címkék

Az ingyen pia, a csoda és a baleset

2012.01.12. 03:23 zsoka0210

Előre le kell szögeznem, hogy nem turistaként érkeztünk Balira, nem a könnyebbik (és persze sokkal drágább) utat választottuk. Bár Makassarból indul közvetlen járat Denpassarba (Bali központjába), ennek számunkra megfizethetetlen ára volt, így maradt a repülő és a busz kombinációja. Ami azt jelentette, hogy először elrepültünk Surabayara ( Javan található, Indonézia második legnépesebb városa), majd innen buszra szálltunk és 12 órás zötykölődés után értük el Denpassart. A túrára Karolina és velünk tartott, hogy együtt utazgassunk, karácsonyozzunk és szilveszterezzünk. Hajnalban érkeztünk, zuhogott az eső és nem volt hova mennünk. A hostelek mind zárva voltak, aludt az egész város. Úgy döntöttünk, hogy egyből tovább utazunk Kutára, mely terveinkben az első célhelyek között szerepelt. Nagy nehezen találtunk egy jóhiszeműbb pete-petést, aki aránylag olcsón elvitt minket a ma már gettóként emlegetett Kutára. Itt pár órás esőben várakozás és keresgélés után találtunk egy pénztárcánknak megfelelő szállást. Így reggel hét körül nyugovóra térhettünk. A fürdőszobában állt a víz és az angol (nekem csak gentleman) wc törött volt, de legalább nem indonéz. A szoba aránylag rendben volt. Bár eléggé érződött rajta, hogy a közelmúltban ausztrál huligánok szálltak meg (és romboltak) benne. De volt ágy, és csak ennyi számított. Aznap dél körül nagy nehezen feleszméltünk, és úgy döntöttünk, hogy felfedezzük a gettót. Kutát az indonéz Siófoknak nevezném. Másnapos fiatalak, buli maradványok az utcán, csomó gyorsétterem, szórakozóhely és szuvenírbolt. Egyik pozitívuma egy étterem volt, ahol olcsó pénzért nagyon jókat lehetett enni. Másik pedig egy flancos többemeletes szórakozóhely, ahol este tíztől éjfélig ingyen lehetett inni és enni. Ez volt Kuta. Gyorsan el is döntöttük, hogy minél előbb elhagyjuk. Még aznap este összefutottunk két magyar Darmasiswassal, akikkel egy jó hangulatú estét töltöttünk el a többemeletes szórakozóhelyen. Nem egy átlagos hely volt az biztos. Ingyen ittunk és ettünk és még egy balinéz tűznyelő műsort is megnézhettünk. Magyar barátaink megsúgták, hogy az említett diszkó nagy presztízsértékkel bír, indonéz lányok be sem léphetnek, kivéve akkor, ha egy „bulé”férfi (jelentése: albínó > az indonézek így hívják a fehér embert) társaságában érkeznek. Persze ez szabaly a helyi férfiakra nem vonatkozik. Az este folyamán Dani és Andi felvázolták nekünk, mely helyeket érdemes megnézni a környéken. Másnap reggel el is határoztuk, hogy motort bérelünk és felfedezzük a környéket. Gábornak volt már dolga robogóval és ázsiai közlekedéssel, viszont Karolinának ez volt az első alkalom. Ebből aztán adódtak bonyodalmak, de erről később.

Első célunk Pura Tanah Lot volt, Bali leglátogatottabb és a balinézek által legkedveltebb hindu temploma. Utunk során csodálatos kilátásban volt részünk. Zöldellő rizsteraszok, kristálytiszta kék ég és kisebb templomok sokasaga tette emlékezetessé a motorozást. Amikor megérkeztünk a templomhoz, nem akartam hinni a szememnek. Egyféle extázist éltem át, soha életemben nem láttam még ehhez foghatót. A tenger kellős közepén  állt egy barlangszerű létesítmény, ez volt Pura Tanah Lot. Körülvettek minket a sziklák, láthattuk, ahogy az óriási hullámok a sziklafalhoz csapódnak. A másik oldalon fák borította domboldal magaslott. A templomot a tengeren átkelve lehetett megközelíteni. Az apró köveken átsétálva értük el a hindu szentély bejáratát, ami gyakorlatilag egy barlang nyílása volt. Hindu férfiak vártak bennünket, hogy egyfajta szertartáson vehessünk részt. Először a barlang belsejében csordogáló forrás vizével kellett megtisztálkodnunk. Ezután rizst tapasztottak a homlokunkra, majd pedig virágot tettek a fülünk mögé. Persze ez az egész turistaattrakció volt, de mégis óriási élményként tartom számon. Azt kell mondjam, hogy Tanah Lot a no.1. most számomra. Miután elbúcsúztunk ettől a csodától, újabb fantasztikus hely következett.

Uluwatuba mentünk, ahol ismét tátva maradt a szánk. Meredek lépcső vezetett a tengerpartig. Amikor leértünk egy szűk kis tengerparton találtuk magunkat, mintha egy barlang mélyében lettünk volna. A víz átlátszó volt és hullámfürdőként szolgált. Azt hittük, ennél már nem lehet szebb. De mikor felmentünk vissza a hegy tetejére, felülről még káprázatosabb volt a látvány. Óriási hullámok csapódtak a sziklákhoz, a vízben surfosok várták a hatalmas hullámok érkezését. Mi fentről szemléltük a kilátást miközben életem legfinomabb mangó juiceát iszogattam. Ez a nap nem is lehetett volna tökéletesebb, DE...Miután újra motorral pattantunk, hogy megnézzük a helyi templomot is, csak Gábornak és nekem sikerült elérnünk azt. Karolina útközben megcsúszott a motorral és leesett róla. A bukósisak nem volt normálisan rögzítve a fején, így nemcsak a testén szerzett sérülést, hanem a fején is. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak. Nehéz volt megfelelő kórházat találni. Végül az első kórházban, ami elég érdekes volt, ajánlottak egy másikat, ahova el is mentünk taxival. Kiderült, hogy ez egy nemzetközi intézet, kifejezetten turistáknak. Ami egyenlő azzal, hogy az embernek a világ összes pénzét oda kell fizetni, ha azt akarja, hogy szóba álljanak vele. Karolinának szerencsére volt biztosítása. Bár a procedúra, ami a biztosítóval és a kórházzal való egyezkedést övezte nem volt egyszerű, végül mindent fizettek neki. Ezután Gáborral ketten maradtunk. Karolina még Makassarban keresett hármunknak szállást couchsurfingen keresztül, így mi neki köszönhetően beköltözhettünk egy francia férfi otthonába. A következő bejegyzésben ezekről az időkről olvashattok.

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsfalok.blog.hu/api/trackback/id/tr13538674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Timi from Genova 2013.10.15. 00:42:29

Nagyon élvezetes olvasmány volt a blogotok, véletlenül bukkantam rá, amikor infókat kerestem a Darmasiswa ösztöndíjról.
Páratlan élményekben volt részetek együtt, kicsit irigyellek is titeket, az én páromat nem lehetne kimozdítani az összkomfortos világából...remélem majd egyszer én is dzsungel-túrázhatok Indonéziában.

További sok sikert nektek!!
süti beállítások módosítása