Benyomás Baliról
Mielőtt belekezdenék élménybeszámolómba, szükségesnek tartom röviden bemutatni Balit a saját szemszögemből. Véleményem szerint a Baliról kialakult általános kép a következő: Bali, az idilli paradicsomi állapotot idéző sziget, mely óriási pálmafákkal, csodálatos tengerpartokkal, hindu templomokkal és természetesen fergeteges party helyekkel rendelkezik, ahol 0-24 órában folyik az alkohol. Ez a kép viszont csak részben fedi le a valóságot. Bár fergeteges party helyekből nincs hiány, a természeti adottságai simán eltörpülnek az általunk eddig látott indonéz területek (sajnos csak Sulawesi) mellett. Ami viszont nagyon pozitív volt számomra, az a hinduizmus hatása, a csodálatos templomok, kőfaragások, a füstölők illata és az utcákat elborító apró kis áldozati ajándékok. Másrészt Bali számomra a vakációt jelentette. Tény, igazi turista hely, de nekem pont ez hiányzott. Természetesen nem az ausztrál turistadömping miatt volt jó, hanem a turizmusból fakadó előnyök tették azzá: motorral bárhová el lehet jutni, mivel az utak nagyon jó állapotban vannak, és útjelző táblákból sincs hiány. Olcsó a motorbérlés és a benzin is. Ebből pedig az következik, hogy az ember szabadon utazgathat bárhova. És miközben utazik az autópályán, csodálhatja a meseszép tengerparton elterülő rizsteraszokat is. Nem kell a törpéknek kitalált pete-petében zötykölődnie, miközben a szennykanálisokat és a szeméthegyeket bámulja. Emellett van járda is, tehát nem kell attól félni, hogy motoros tolvajok ellopják a táskát vagy éppen elcsapnak. Az utcákon kellő mennyiségű kuka található, ami arra ösztönzi az embereket, hogy a szemetüket ne a tengerbe vagy az utcara dobják. Persze ez nem az indonézeket ösztönzi, ők Indonézia bármely pontján szenvedéllyel hajítják el a kidobnivalót. Előny volt az is, hogy végre azt ehettünk és ihattunk, amit megkívántunk. Nemcsak két variációból lehetett választani, azaz a rizst sütve vagy főve egyem. A helyi ételekhez és alapélelmiszerekhez olcsóbban hozzá lehet jutni, mint a mi kedves Makassarunkban. Nem beszélve az albérletekről. A Denpassarban tanuló magyar diákok fele annyiért bérelnek egy egy olyan szobát, mint amilyenben mi laktunk. Persze a leírtakban van némi sarkítás, de akkor nagyon ezt éreztem. Végre szabad vagyok, van pénzem is. Fél évig indonézként éltem, hogy most turista lehessek. Szóval a következő élménybeszámolótól ne várjatok túl sok paradicsomi természeti képet és ősi temetési szertartásokat, ez most egész másról fog szólni. Persze azért lesznek benne szép tájak, de ez csak egy dolog. Folyt. kov.!
