Végre sikeresen befészkeltük magunkat kis otthonunkba, ahol úgy néz ki az indonéz IT szektor mostohagyermeke a wirelesses internethelyzet is stabilizálódik. A világhálóra való csatlakozás itt Makassarban külön wellnesstevékenység: futkorászhatsz kapcsolat után, miután megtaláltad pedig izzadhatsz, hogy az jó legyen legalább 5 percre. Mi eddig a helyi 64541 db KFC egyikében hívtuk napi rendszerességgel randevúra laptopjainkat, de úgy néz ki, a kőkorszaknak vége és mától a 2 Mbps házhoz jön... LOL
Az 
elmúlt több mint 1 hétben számos dolog történt velünk. Szingapúrból ugye sikeresen megérkeztünk Jakartába, majd egy 3 napos orientációt követően elreptettek minket indonéz tanulmányaink helyszínére, Makassarba. Az elkövetkezendő napokban megpróbálom majd pótolni hiányosságainkat a blogbejegyzés pótlását illetően és ígérem Zsókát is igyekszem rávenni, íRJON MÁR VÉGRE Ő IS!!!! :D
Jakarta: Gyönyörű szép, zöldellő parkokkal gazdagon ellátott, modern tömegközlekedéssel rendelkező, a mérsékelt égöv meteorológiai tulajdonságaival rendelkező, liberális gondolkodású, pár százezer lakossal ellátott, nevezetességektől burjánzó turistacélpont. Na, ez mind nem igaz. Jakarta a 3 eltöltött nap alatt nem lopta be magát a szívünkbe. Innen is sok szerencsét kívánunk annak a közel 100 tanulónak aki a város valamely egyetemén fogja 1 évig tanulni a bahasa indonesiat. HAJRÁ! Az indonéz 
főváros a maga 9 milliós hivatalos lélekszámával (agglomerációval majd 30 misi)világ legnépesebb városa, melyben nem működik metróhálózat; és valljuk be őszintén gyakorlatilag azon kívül sem sok minden. Nem akarok igazságosztó szerepet betölteni és "Batáviát" a pokol legmélyebb bugyraiba száműzni az igazán kevésnek mondható 3 nap tapasztalatai alapján, de például Kuala Lumpurnak vagy Bangkoknak elég volt nagyjából ennyi nap, hogy belopják magukat a szívembe.
Másfél órás repülőút után Szingapúrból, Ázsia Svájcából érkezünk a Soekarno-Hatta reptérre. Jó 2 órás sorban állás és útlevél/vízumellenőrzés után szabadulunk a futószalaghoz. Izgulunk, hogy sikerült-e a nem túl jóra taksált Tiger Airwaysnek (velük repültünk Makaóból is Szingapúrba) elszállítani csomagjainkat A-ból B-be, de szerencsére aggodalomra semmi ok, 2 cm-es védő por- és sárréteggel borítva meg vannak a checkinluggge-ok. Következő félnivaló: jött-e ki valaki elénk a reptérre? IGEN! 20 éves forma öltönyös srác vigyorog a "Darmasiswa" feliratú kartontábla mögül. Gyors pacsi, aztán követjük a gyülekezőhelyre. Egy csapat lengyel vár már ránk jetleges szemekkel a recepciós asztalnál, ami a reptér egy félreeső részén volt felállítva. Ők nem voltak olyan szerencsések mint mi. A Párizs-Kuala Lumpur-Jakarta távon az Air Asia (a világ legjobbjának tartott low-cost airline!!) elhagyta csomagjaikat. 3 csaj kicsit duzzogva, a military gatyás Piotr pedig szarni rá hangulattal fogad minket. A helyi staff, ami valószínűleg jakartai önkéntes egyetemistákból áll, elkobozza az útlevelünket fénymásolási szándékkal és sikeres fél órás procedúra után 500.000 indonéz rúpiával jutalmazza türelmünket. Az ösztöndíj úgy tudjuk 1,500,000 rúpia lesz havonta, ami nagyjából 30ezer forintnak felel meg és az indonéz átlagkeresetnél valamivel több. Örülünk a pénznek, ami kis előleg, a többit már Makassarban fogjuk megkapni (azóta is kapjuk...). Bevárunk még pár érkezőt és egy 3 órás várakozás után pakolnak minket be 3 Kijangba. Mi egy jó kedélyű, valószínűleg THC befolyásoltsága alatt álló és arról sűrűn beszélő sofőrt kapunk. Vicces 1 órás kocsikázás után érkezünk meg a Grand Sahid Jaya szállodába, mely Jakarta kellős közepén pöffeszkedik...
Délután folyt. köv. Most megyünk a tengerpartra lőni valami kaját, meg találkozni egy Lala nevezetű ipsével, aki segíteni fog egy-két dologban.
